“Másfélmillió lépés Erdélyben”

Pályázati azonosító szám: HAT-14-01-0036

Támogatási összeg: 1.150.193 Ft

 


V - I - D - E - Ó

6. nap - KÉPTÁR

2015. június 5.

Reggel elbúcsúztunk vendéglátóinktól, majd ”szekerünk rúdját” otthonról - hazafelé fordítottuk. Indultunk Kolozsvárra. Ki mással kezdtük volna ismerkedésünket az ősi magyar városban, ha nem Mátyás királlyal.
Még mindig uralja a város főterét, s szigorú tekintetével őrzi a békét, rendet, nyugalmat.
Egy kis utcában megtaláltuk szülőházát, amelyről turistavezetőnk, Éva néni mesélt érdekes történeteket.
A közelben található egy szépen díszített Ferences-rendi templom.
Meglátogatása után meghívást kaptunk a templom mellett nemrég megnyitott magyar nyelvű általános iskolába.
Újabb ismerettel gazdagodtunk: már tudjuk mit jelent a refektórium ( = étkezde ).
Mielőtt felkeressük a Házsongárdi temetőt, áldást kérünk az angyalok vezérétől, Szent Mihálytól, a róla elnevezett templomban.
Utolsó programunk a halottak birodalma.
Tisztelettel adózunk híres íróink, költőink szellemének, koszorúkat, gyertyákat helyezünk el sírköveikre.
Reményik Sándor, Dsida Jenő, nyugodjatok békében !
Az idő is kicsit szomorúbb lett mire elhagyjuk a szép Kolozsvárt.
A busz ablakán megjelennek az első cseppek, de aztán győz a világosság a gonosz erők felett, s kisüt a nap.
Ártánd.
Visszatértünk kis-Magyarországra, de lelkünk örökké emlékezni fog Erdély csodálatos tájaira, a bátor és őszinte erdélyi ”testvéreink” igaz mondataira.


5. nap - KÉPTÁR

2015. június 4.

Frissen ébredtünk, s indultunk újabb tájak, hangulatok, felfedezések, felé.
Egyszer csak észrevettük, hogy elfogyott az út a lábunk (pontosabban a kerekünk) alól, s egy hatalmas hasadék bejáratánál találtuk magunkat.
A több száz méter magas tordai sziklafalak között botladozva követtük a piros kör alakú turistajelzést.
Elképzeltük, hogy itt járt egykoron lovagkirályunk, Szent László.
Imádságára kettéhasadt a hegygerinc, s így megmenekült üldözői, a kun lovasok elől.
A fárasztó túra után kis pihenőre számítottunk, de nem így történt.
Rövid buszozás után programunk a föld alatt folytatódott. ( Ez nem vicc !!! )
A tordai sóbánya 115 méter mély tárnáiban barangoltunk, lépcsőztünk, lifteztünk, visszhangoztunk, és csónakáztunk a Styx folyó éjsötét vizén.
Hazatérve szállásunkra kicsit megpihentünk, s túracipőnket, nadrágunkat ünnepi öltözékre cseréltük fel. Készültünk a megemlékezésre.
Ma június 4.-ét írunk, ami egyben a Nemzeti Összetartozás Napja is.
A kollégium nagytermében a helyi diákokkal közösen emlékeztünk a Trianon kastélyban történt nemzeti tragédiánkra.
Elszavaltuk a Himnuszt és a Szózatot, majd Ági néni, az irodalom tanárunk szavalt el egy megrendítően szép Vass Albert verset.
Ezt követően az erdélyi magyar diákok mutatkoztak be dallal tánccal, majd kötetlen beszélgetés következett.
Napunkat egy finom, meleg vacsora, és egy puha ágy zárta.
Mindkettőt megkaptuk a válaszúti Kallós Zoltán kollégiumban.


4. nap - KÉPTÁR

2015. június 3.

Reggel szedtük a sátorfánkat, elbúcsúztunk a Turul kemping faházaitól, valamint vendéglátóinktól, István bácsitól és Teri nénitől.
Első programunk a Scoala Gimnaziara Remetea meglátogatása volt.
Betekintést nyertünk a helyi iskola mindennapjaiba, majd ajándékokat adtunk át. 
Sanyi bácsi belecsapott a lóerők közé, irány a Király-hágó.
Indultunk újabb kalandok felé.
Jókat szlalomoztunk a Kárpátok szerpentinjein, mire elhagytuk a Partiumot.
Csucsára érve részesei lehettünk a kastélyban egykoron lakó szerelmespár Ady Endre és Boncza Berta életének.
Tovább robogva újabb emlékhelyeket kerestünk fel.
Bánffyhunyadon az erődtemplom kertjében megkoszorúztuk Petőfi kopjafáját, s láthattuk a híres kőasztalt, amely körül ülve sok híres magyar író, költő, építész beszélgetett barátaival, s szövögette világot megváltó terveit.
Kőrösfőre érve a templom hűvösében pihentünk kicsit, miközben tátott szájjal csodáltuk a fa kazettákra és falvédőkre festett népi motívumokat.
Visszatérve a faluba, egy kis kapualj hűvösében csendesen elbeszélgettünk egy idős nénivel a Kőrösfői varrás, hímzés, díszítés fortélyairól.
Majd hosszú, többszáz kilométeres aszfaltcsíkon gördültünk tovább Erdély szívébe, Kolozsvár és Torda irányába.
Estére jóleső fáradtsággal, a sok élménytől ”bezsongva” hajtottuk álomra fejünket


3. nap - KÉPTÁR

2015. június 2.

Mai napunkat egy ősi magyar étellel, a kenyérlángossal indítottuk.
Reggeli után lelkünk is kapott némi táplálékot.
Fila István előadását hallgattuk meg a Belényesi- medence tájnyelv sajátosságairól. Erkölcsi intelmek hangzottak el magyarságunk ápolásáról, valamint a természetközeli életmód és táplálkozás jótékony hatásait ismerhettük meg a nagyon kedves és szimpatikus István bácsi segítségével.
Indulás Kőröstárkányra, egy tragédia helyszínére.
Családok sorsa pecsételődött meg egyetlen nap alatt.
Gábor Ferenc, mint leszármazott, könyveiben feldolgozta az itt élő, s brutálisan meggyilkolt magyarok sorsát.
Megrázó részletességgel beszélt az 1919. április 19.-i eseményekről.
Az emlékmű közvetlen szomszédságában két épület található, a református templom és az iskola.
Mindkettőt meglátogattuk. Először találkoztunk az itt megkeresztelt Jánossal, aki nekünk hirdetett isteni igéket, majd az ”igék” mostani és későbbi hirdetőivel, a tanárokkal és a tanulókkal.
Délután Arany János nyomába eredtünk, irány Nagyszalonta.
A buszról leszállva, (talán a mi fogadásunkra ???) délután három órakor megszólalt a templom harangja és eljátszotta a Kossuth nótát !!!
”…. éljen a magyar szabadság, éljen a haza !”
Átsétáltunk a ”már nem” csonka toronyba.
Arany János múzeumában megérintett bennünket a régmúlt, de még mai is élő XIX. századi irodalom szellemisége. Közösen elszavaltuk a ”Walesi bárdok”-at.
Városnéző túránkon felkutattuk Arany János szülőházát is, s leróttuk tiszteletünket a kis parasztház ablaka alatt, majd megnéztük a feketén bólingató eperfa lombját.
Hazafelé beugrottunk Várasfenesre, a Györffy István Népismereti Otthon kiállítására. Megismertük Juliska nénit is, aki nagy lelkesedéssel mesélt gyermekkori élményeiről, s közben bemutatta nekünk a saját házában berendezett régi parasztbútorokat, népi viseleteket, szerszámokat.
Megtudhattuk, hogy ”régen” a vagyonosodási vizsgálat a tiszta szobában kezdődött.
A gazdagság mértékét a dunyhák, párnák száma, és magassága határozta meg.
Ma ismét tanultunk valami újat.
Este jó erős gulyásleves, és nagyon finom ”farsang nélküli” fánk zárta a napot.


2. nap - KÉPTÁR

2015. június 1.

Sólyomistenünk védőszárnyai alatt frissen ébredtünk, s egy kiadós reggeli után feltöltve belső energiával bátran vágtunk neki a ”Mézes”-barlang túrának.
A barlang bejárata előtt tátott szájjal bámultuk Toldi ( ”Mátyás” ) Miklóst, aki épp súlyemelő gyakorlatokat végzett.
Indulás a föld alá. A sötét, hűvös alagutakban, a cseppkövekkel ”kirakott” termekben aztán szabadon engedtük ”határtalan” fantáziánkat.
Félelemmel teli borzongással léptünk be a denevérek termébe, de szerencsére ép bőrrel és hajjal távoztunk.
Utunk következő állomása Magyarremete volt.
Megcsodáltuk az Árpád-házi királyok idején épült templomot, majd a templomkertben megkoszorúztuk  a Belényesi- medence 1944-ben meggyilkolt ártatlan áldozatainak kopjafás emlékművét.
Délután nagy teljesítménytúra várt ránk a tengerszint felett 1400 méteren.
A Köves-Kőrös zuhatagos medrét követve, a hajtűkanyarokkal tűzdelt hegyoldalban már 1000 méter felett jártunk.
Elénk tárult a festői szépségű Pádis-fennsík.
A mesebeli erdélyi táj a lábunk előtt hevert.
Hatalmas fenyvesek, üdezöld rétek, tengerszemek, zord sziklák.
A békésen legelésző pej, fakó, deres, s a piros tetős, fehérre meszelt házikók az élményt még varázslatosabbá tették.
S még valami, amit még eddigi életünkben sohasem hallottunk: ”a csend hangjai”.
Ez a katartikus élmény néhányunk szemébe apró kis könnycseppeket csalt.
Új kihívás előtt álltunk. A Bogakő sziklaperem meghódítása.
A kőszáli kecske és zerge technikájával kőről-kőre ugrándozva, és a hegygerinc vízmosásának nyomvonalát követve feljutottunk a hatalmas csúcsra.
A látvány minden szenvedésünkért kárpótolt.
Madártávlatból láttuk a több ezres hegycsúcsokat, gondolatban egy helikopter fülkéjében éreztük magunkat.
Miután lelkünk befogadta a mennyei látványt, ”visszatértünk” a földre, s lavinaként zúdultunk le a hegyoldalról.
Hazatértünk után lábunkba zsibbadás, szívünkbe a boldogság költözött be.


1. nap - KÉPTÁR

2015. május 31.

Indulás előtti napok, izgalmak, az utazás előkészületei, forró nyár.
Az indulás napja, izgalmak, az utazás kezdete, sötét, őszi hangulat, zuhogó eső.
Az égiek büntetése egy kis lelkes csapat ellen, akik éppen Nagy-Magyarország túrára készülnek Trianon emléknapja előtt !?  Na ne már !!!
Bennünket nem lehet megállítani, kigördülünk a kiskanizsai iskola parkolójából.
Víz mindenütt, könnyes búcsúk, zsebkendők.
Száguldás a pályán, békésen alvó diákok, tanárok.
Csak Sanyi bácsi nem szundít.
Ő ugyanis buszunk sofőrje. : - )
Bors az orrunk előtt, megérkeztünk a kis-magyarországi határra.
Percek múlva már az ”ezeréves” országúton száguldunk tovább.
Magyarország egyik hajdani kulturális fővárosa  a Sebes-Kőrös partján, Nagyvárad.
Első állomás szent királyunk, I. László temploma.
Hatalmas oszlopok, belső terek, áhítat.
Vezérünk Csaba ( ”királyfi” ) érdekes történetekkel színesíti az amúgy is csupa virággal teli katolikus székesegyház szép kertjét.
Ezután felkeressük Gulácsy Irén házát, s az emléktábla előtt tisztelgünk a Fekete vőlegények szerzőjének írói nagysága előtt.
A közelben a Petőfi park árnyas fái között sétálva gyertyát helyezünk el József Attila, és Petőfi Sándor szobrainál, s ”meglátogatjuk” Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet is.
Sétánkat a belváros szecessziós stílusú épületei között folytatjuk.
Következő úti célunk az Ady Endre Líceum, amely mellett ”véletlenül” összefutunk Ady Endrével, Juhász Gyulával és még két barátjával.
Egy kávéházi asztal mellett beszélgetnek, így hát mi is leülünk közéjük.
Majd az Állami Színház lépcsőin megpihenve épp rálátunk az  Ady által kedvelt EMKE kávézó hangulatos teraszára.
Az Ady utcában a Nagyváradi Napló szerkesztőjének házát is felkerestük.
Majd átsétáltunk a Kőrös folyó másik partjára, ahol a Vitéz Mihály tér éppen szépülő épületeit csodálhattuk meg.
Közben kinyitott az Ady Múzeum, s részt vehettünk egy kis időutazáson a költő géniusz segítségével.
Utolsó programunk volt a város névadója, a nagy Vár megtekintése.
”Este van, este van: kiki nyúgalomba! …. ”
Irány Magyarremete, a Turul Kemping nyugalmat adó ”szárnyai” közé.