"Erdély magyar vonatkozású történelmi nevezetességeinek és természeti értékeinek megismerése"

„Határtalan” hetünk Erdélyben

Szerencsés kiskanizsai hetedikesek lehetünk, hogy május 9-13-ig Erdélyben járhattunk. Boldogan indultunk el az Anyaországból az ősi székely földre.

1. nap

Szent László királyunk városában, Nagyváradon kezdtünk a Petőfi szobor koszorúzásával. Aztán a Királyhágó szerpentines útjai következtek. A csúcson gyönyörködhettünk a meseszép kilátásban. Hunyadi Mátyás szülővárosa, Kolozsvár várt minket a Szt. Mihály és a református templommal, a Mátyás szoborral, igazságos királyunk szülőházával. Kazinczy-díjas idegenvezetőnk székely humorával, tiszta beszédével emlékeztetett arra, hogy magyar nyelvünk az igazi összetartó erő.

KÉPEK

2. nap

Második napunkat Marosvásárhelyen indítottuk. Lelkünket átjárta a művészet. Láttuk Teleki Sámuel híres könyvtárát, megcsodálhattuk a Kultúrpalota népballadáinkat ábrázoló díszes, szecessziós üvegablakait, fali kárpitjait, színháztermét. A magyar iskola tanára sok érdekességet mesélt nekünk fent a várban. Utunk Parajdra vezetett, a világhírű sóbányába, ahol a légzőszervi betegek gyógyulhatnak, mint például az asztmások. A föld alatti labirintus templomával, közösségi- és játszótereivel elkápráztatott minket. A fazekasok birodalma, az élő falumúzeumnak is nevezhető Korond fogadott minket díszes székelykapuival, kézműves remekeivel, híres fazekas munkáival. Este Zeteváralján tértünk nyugovóra, ahol 2 éjszakát is tölthettünk.

KÉPEK

3. nap

Alig vártuk a harmadik napot! A Keleti-Kárpátok meseszép bércei, völgyei, fenyvesei, kristálytiszta levegője kényeztetett bennünket. Előbb a Békás-szorosban kanyargott utunk. Megtapasztalhattuk, hogy a természetben milyen parányi porszem az ember. A magyarok hídjánál megemlékeztünk hős katonáinkról, akik a háború szörnyűségei közt is bátran védték az ezeréves határt. Már itt többen elérzékenyültünk, ahogy egyre mélyebben láttunk bele a magyarság sorsába. A legendás Gyilkos-tóból fenyőtörzsek ágaskodnak ki. Nem csak a látvány, hanem a tóról szóló legenda is csodálatos. Ezután indultunk a Madarasi-Hargitára, a székelyek szent hegyére. Izgalmas szerpentinen autókáztunk egy darabig, majd gyalogosan felfelé menet jót hógolyóztunk, s nevettünk a süppedő májusi hóban bukdácsolva. De odafönn, közel 2000 m-en a Fogarasi-Havasok láttán a turul, a kopjafák árnyékában számunkra eddig még ismeretlen, felemelő érzés kerített hatalmába bennünket, amit soha nem felejtünk. Egyre inkább összekovácsolódtunk.

KÉPEK

4. nap

Csütörtökön először Fehéregyházára látogattunk a Petőfi Múzeumba, majd a költő szobrát koszorúztuk, s idéztük fel azt az „egy gondolatot”…

Segesvár innen egy röpke pillanat. 1849-ben a költő is megjárta ezt az utat. Az UNESCO világörökség szász városában lépten-nyomon Petőfi emlékekre bukkantunk. A vár színes házai közt sétálva a céhes középkorban érezhettük magunkat. Gyulafehérvárra, az érseki központba indultunk tovább. A székesegyházban leróttuk kegyeletünket Hunyadi János sírjánál. Láthattuk Bethlen Gábor és nagyjaink szarkofágját is.  Szabadidőnkben a szoborparkban fotózhattunk. Csernakeresztúron szuperszállásunkon búcsúestet tartottunk. A játszótéren kihívtak minket a székelyek focizni. Nem nyertünk, de a hangulat remek volt.

KÉPEK

5. nap

Kirándulásunk utolsó napját Vajdahunyad várában kezdtük, ami Hunyadi János és a nagymúltú erdélyi fejedelmek rezidenciája volt. Szerettünk volna feljutni „magos Déva várra”, de felújítás miatt nem lehetett, így a 12 kőműves által épített várat csak a buszból láthattuk. Arad felé indultunk, ahol a 13 vértanú szobránál róttuk le kegyeletünket. A határt átlépve Kiskőrösön is áthaladtunk. Petőfi emléke kísért utazásunk során. Finom vacsora után a késő esti órákban érkeztünk haza.

KÉPEK

Elképesztő, hogy ilyen fiatalon eljuthattunk Székelyföldre. Hálásak vagyunk az emlékekért, az új barátokért, a természet csodáiért, kultúránkért, mindenért, amit ettől, a „Határtalan” héttől kaptunk!

Köszönjük!