"Tündérhon népe és dicső nagyjai kultúránkban" Határtalanul

A Kiskanizsai Általános Iskola tanulói és tanárai idén is megnyerték a Határtalanul pályázatot. Erdélyi utunkra hétfőn kora reggel indultunk. Fáradtak voltunk, a buszon mégsem tudtunk aludni az izgatottságtól. Erdély! Még most is a gyönyörű tájak és a finom kürtöskalács jár az eszemben. Egy hete vagyunk itthon és azóta is visszavágyom! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad ez a hely.  

Tele történelemmel, gyönyörű tájakkal, finom ételekkel.  

Első napunk máris egy kis időutazással kezdődött: Aradon megkoszorúztuk a 13 vértanú emlékművét, majd irány Vajdahunyad vára.  Olyan, mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna elő: tele tornyokkal és rejtett zúgokkal. El is képzeltem, milyen lehetett az élet egykor a vár falai között.  Felismertem azokat a helyszíneket, amelyeket a híressé vált Hunyadi filmben láttam. Déva felé vettük az irányt, a vár balladai homályban úszott a  város fölé emelkedett hegytetőn. Felkerestük Böjte Csaba testvér Szent Ferenc Alapítványának Gyermekotthonát, átadtuk ajándékainkat és egy kis séta és finom vacsora után, szállodánkban nyugovóra tértünk. Képek

A második nap a történelem jegyében telt. Gyulafehérváron, a püspöki székesegyházban koszorút helyeztünk el, példaképünk Hunyadi János, a híres törökverő szarkofágjánál. Láttuk Fráter György, Bocskai István, Bethlen Gábor sírját is. Utunk következő programja Segesvár volt. Idegenvezető segítségével barangoltuk végig az UNESCO világörökség részét képező középkori város hangulatos utcácskáit. Petőfi Sándor szobránál fényképezkedve már következő úticélunk, Fehéregyháza járt a fejünkben, hiszen szeretett költőnket e két település közti valahai harctéren látták utoljára. Este megérkeztünk Farkaslakára, ahol Tamási Áron szülőháza várt bennünket. Az Erdőszéli Zöld Panzióban a mennyei vacsora után még kint a szabadban jókat játszhattunk a Kárpátok varázslatos hegyvonulatai között. (Villanypásztor volt, medve nem jött.)  Képek

Másnap örvendtünk, hogy a nehéz bőröndöt most nem kell kivinni, hiszen itt 2 éjszakát tölthetünk.  

Eljött szerda, a várva várt nap! A Békás-szorosnál kezdtünk, elképesztő volt a kilátás. A magasba nyúló sziklák elbűvölő látványt nyújtottak. A zubogókkal teli Békás-patak feletti Magyarok hídján is átkeltünk, és csendben emlékeztünk a hajdani határainkat védő apákra és fiúkra. És utána Gyilkos-tó!... A tóban álló fák, amik a legenda szerint valaha az erdő részei voltak, misztikus hangulatot árasztottak. Itt vettünk először kürtőskalácsot, és te jó ég!!! Sokkal nagyobb és finomabb volt, mint amit itthon ettem!  

Utunk Csíkszeredára vezetett. A Csíki Székely Múzeum néprajzi kiállítása nagyon tetszett, valaki még korabeli ruhába is beöltözhetett. Csíksomlyón a kegytemplomban áldást kértünk minden magyarra. Este az élményekről meséltünk és persze tovább reménykedtünk a medvében.  Képek

Negyedik nap Koronddal indult, ahol megcsodálhattuk a több száz éves és modern építésű székelykapukat. Gyönyörködhettünk a fazekasmesterség gyöngyszemeiben. Itt Zoli bácsi, a taplász is sok érdekességet mesélt ezen ősi mesterség titkairól. A taplógombából készült tárgyakat a leletek szerint már az ősember is használta. Szovátán a Medve-tavat sétáltuk körbe, jól is esett egy kicsit a tagjainkat megmozgatni a hosszú buszozás után. Ezután egy gyönyörű város, Marosvásárhely következett. Ez volt az a nap, amikor végleg elkönyveltünk magunknak, hogy Erdély az egyik legszebb hely a világon! A táj, a hegyek, az erdők.... mindenhol valami újat és csodálatosat mutatott nekünk. Visszatérve Marosvásárhelyre a Kultúrpalota, a Teleki könyvtár, a Bolyai-kiállítás felejthetetlen volt. Láthattuk Kőrösi Csoma Sándor Tibeti-Angol Szótárát is eredetiben. Most még nem is sejtjük, mekkora tudással gyarapodtunk utunk során. 

Szállásunk Torockón volt, ami maga volt egy élő népművészeti kiállítás. Néhány szobából ágyból lehetett volna nézni a Székelykő mögötti napfelkeltét.  A borús idő miatt ez utóbbira nem került sor, a bőséges reggeli kárpótolt minket és indultunk Tordára, a sóbányába. Azért volt három hősünk a korai hajnalon és velük együtt Ági néni is bizakodott a tisztuló időben és a feledhetetlen napfelkeltében. Képek

Utolsó napunkon Kolozsvár következett. Láthattuk Hunyadi Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot és az előtte magasodó híres Mátyás-szobrot. Körösfő fazsindelyes erődtemplomával várt, ami a kalotaszegi népi építészet gyöngyszeme.  Királyhágón megálltunk még egy utolsó pillantást vetettünk Tündérország vadregényes lankáira. Nagyváradról a Petőfi és József Attila szobor megkoszorúzása után indultunk haza.  Meglehetősen későn érkeztünk a határra, így Cegléd mellett a szülői munkaközösség támogatásával a KFC-ben ehettünk egy finom vacsorát. Késő éjjel, hajnali 1 órakor érkeztünk Kanizsára. Képek

Bár sajnos nem láttunk medvét, és a kürtőskalács valószínűleg sosem lesz olyan jó itthon, mint ott, de rengeteg élménnyel és új barátságokkal lettünk gazdagabbak. Sokan már most tervezzük, hogy visszatérünk. Gyönyörű volt ez a kirándulás, hálásak vagyunk, hogy részese lehettem ennek az útnak.  

Ezúton is köszönjük iskolánk, tanáraink, szüleink szerető támogatását. A sok finom sütemény, lekvár, üdítő üdítőleg hatott testünkre, lelkünkre.

 https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2025/06/hatartalanul-kiskanizsai-iskola-erdely