Iskolatörténet

Iskolatörténet évszámok és események tükrében

A kiskanizsai oktatás kezdeteiről nincsenek pontos információink. A legelső adat 1833-ból való, amely szerint bérelt helyiségben folyt a tanítás, egy kis zsuppos házban, majd a Templom tér 1. szám alatti épületben. A tanítót, aki ellátta a kántori és a jegyzői feladatokat is, a lakosság fizette.

1838-ban hozzáfogtak az iskola építéséhez a templomhoz tartozó telken, a régi temető helyén. A elkészült új iskolában 1842-ben kezdődött el a tanítás. Kezdetben egy-egy osztály volt külön a leányoknak és külön a fiúknak.

1882-ben megépítették Kiskanizsa második iskoláját, a Kisrác úti iskolát két nagy tanteremmel. Így a hat-tíz éves korú gyerekeknek nem kellett nagy távolságra gyalogolni. Az osztályok nagy létszáma azonban továbbra is gondot jelentett. (A 120 fős osztálylétszám a városban sem volt ritka, de Kiskanizsán 1874-ben az első leányosztályban 210 beírt tanuló volt.) Ezért 1897-ben bővítették a Templom téri épületet, ami tovább enyhítette a létszámgondokat, csökkentette a zsúfoltságot.

1900. január 1-től az elemi iskolákat átvette az állam, a város 18.000 forint évi hozzájárulása mellett. Az elemi iskolákat ekkor három igazgatóság alatt három körzetre osztották. A III. körzeti kiskanizsai iskolák élén 1900-tól 1919-ig Szabó István állott.

1908-ban 18.000 korona államsegélyt kapott a város a kiskanizsai Templom téri iskola további bővítéséhez és a Rozgonyi utcai iskola megépítéséhez. A munkálatok 1910-ben kezdődtek el. Az első világháború kitörése megakadályozta a további fejlesztéseket.

A háború után a III. körzet élén Béres János lett az igazgató, aki a világháborút végigharcolta, s miután hazajött, a viszontagságos évek alatt leromlott kiskanizsai iskolát új életre keltette, nagy gondot fordítva az iskolán kívüli népművelésre is. 1924-ben Szépudvari László tanítóval megrendezték az országban első elemi iskolai tornavizsgát, amelyet később továbbfejlesztettek.

1925-ben Filó Ferenc vette át a kiskanizsai iskola igazgatását 18 osztállyal 13 tanteremben.

A 20. század elejétől, különösen az 1920-as, 1930-as években a korszerűsített, új népiskolai tantervek eredményes elsajátításának a magas létszámú osztályok jelentős akadályává váltak. Ezt a gondot segített oldani Klebelsberg Kunó iskolaépítési tevékenysége, a tanítóképzési intézmények általa végbevitt reformja, arra törekedve, hogy a 60-80-as gyereklétszám feletti népiskolákban minden osztály élén külön tanító álljon. 1925-ben Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter Nagykanizsára jött, s Kiskanizsát is meglátogatta. Szeptember 10-én dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter, dr. Krátky István városi főjegyző és polgármesterhelyettes, dr. Kálnay Gyula rendőrkapitány és Eberhardt Béla reálgimnáziumi igazgató kíséretében felkereste a Templom téri iskolát. A rangos küldöttséget Filó Ferenc igazgató fogadta, és tájékoztatta a kiskanizsai oktatás helyzetéről, amely szerint súlyos gond, hogy nincs elegendő tanterem. Az elmondottakról a miniszter megbizonyosodott, és ígéretet tett egy új iskola megépítésére. Búcsúszavaiban elégedettséggel szólt a tantestület munkájáról.

A miniszter teljesítette ígéretét. 1926. április 28-án érkezett a határozat az új iskola felállításáról Kiskanizsán. A kor követelményeinek megfelelő, hat tanteremből, igazgatói és szolgálati lakásokból álló iskola felszentelésére és avatására két év múlva, 1928. szeptember 9-én került sor, a Nagyrác utcai Vánsi téren. A tantermek bebútorozását 7000 pengő költséggel a város állta. ,, A kultúra új hajlékát Kiskanizsa dolgos és hazafias népe pazar virágdíszbe öltöztette” – írta a korabeli sajtó. A felszentelést P. Mátés Hilár ferences plébános, házfőnök végezte. Az üdvözlő beszédek, szavalatok és a levente dalárda műsorszámai után az iskola kulcsát Kovách Illés vette át, ugyanis az építkezés befejezését követően Filó Ferenc igazgató urat a II. körzet iskoláinak vezetésével bízták meg. A III. körzet irányítását ekkor Kovách Illés vette át, aki mint tartalékos főhadnagy szintén végigküzdötte a világháborút, s az újjáépítés időszakában tevékeny tagja volt a városi képviselőtestületnek is.

Kiskanizsán ekkor három helyszínen folyt a tanítás. A Templom téri iskolaépületben tíz, a Nagyrác utcai iskolában hat, a Kisrác utcai épületben pedig két tanteremben 17 osztállyal 762 tanulóval. A továbbképzőnek 214 résztvevője volt. A kiskanizsai tantestületet ezekben az években 20 nevelő alkotta. A Kisrác úti iskola helyén később óvodát hoztak létre, Kiskanizsa második óvodáját.

Az 1943/44-es tanévben a háború miatt a tanítás március 31-én befejeződött, s csak 1945. április 13-án kezdődhetett el újra. A II. világháború súlyos károkat okozott az iskolák épületeiben, berendezéseiben. A legsürgősebb helyreállítási munkálatok elvégzése után 1945. április 13-án a város többi intézményéhez hasonlóan a kiskanizsai iskolákban is újra megkezdődött a tanítás. A III. körzet élére a Nemzeti Bizottság Szépudvari László tanítót nevezte ki.

A háború után többféle változás következett be a III. körzet elemi iskoláinak a szerkezetében is, a többi körzethez hasonlóan. Az 1946/47-es tanévben a nyolcosztályos általános iskola bevezetésére hozott központi rendelet értelmében a Nagyrác utcai iskola önálló, állami iskolai státuszt kapott. Az 1943/44-es bélyegző felirata: Nagykanizsai Állami Elemi Népiskola III. igazgatói körzete, vagyis ugyanaz mint a Templom téri épületé. Az 1946/47-es tanévtől azonban már Nagykanizsai VI. körzeti Általános Iskola lett. Később Nagyrác Úti Általános Iskola lett a neve. Kezdetben Burján Kálmán lett az igazgató. 1951. november 1-jén igazgatóváltás történt. Burján Kálmán helyett Burján Kálmánnét jelölte ki igazgatónak a Városi Tanács. 1973/74-től Rezsek György, 1978/79-től Farkas Zoltán, 1982/83-tól Boda Józsefné, majd 1987/88-tól az összevonásig Dömötör Miklósné az igazgató.

A Templom téri intézmény neve Templom Téri Általános Iskola. (Később a tér nevének politikai okokból történt megváltoztatásával együtt a rendszerváltásig Tanácsköztársaság Téri Általános Iskola.) Igazgatóvá Vargha Bélát nevezték ki. 1952-55-ig Burján Kálmán, 1955/56-ban Tóth András, 1956/57-ben Horváth János, 1957-70-ig Tóth András, 1970-91-ig Beke Ferencné, majd 1991-től Silló Zsolt az iskola igazgatója.

1979-ben a régi, a templom melletti épületből a telekhatár mellett illetve mögött kisajátított területen felépített vadonatúj, gyönyörű, korszerű, 16 tantermes létesítménybe költözött át a Templom téri iskola. Ez hosszú évek küzdelmének volt az eredménye, amely Beke Ferencné igazgató lankadatlan, kitartó munkájának köszönhető. A régi alma mater utca felőli tömbjét lebontották, a később épített belső tömb pedig idős emberek gondozóháza lett, majd 2001-től a helyi plébánia kisközösségeinek otthona.

Az új, modern épület a nevelő-oktató munka feltételeit minden szempontból biztosította. A 16 tanterem mellett kiszolgáló helyiségek, konyha, ebédlő, közel 600 m2-es tornaterem, öltözők, természettudományi előadók, műhelytermek, a délutáni foglalkozásokhoz játékszoba, napközis terem, s egy tágas, szabadpolcos könyvtár szolgálta a tanárok és a tanulók napi munkáját. 4x4 tantermes beosztása alkalmas volt az osztályok életkor szerinti elhelyezésére. Sajnos a csökkenő gyereklétszám és az önkormányzat anyagi gondjai miatt a Szent Flórián téri óvodát átköltöztették az iskola épületébe, s emiatt négy tantermet át kellett adni.

Az iskola a város iskolái között is az egyik legelismertebb intézménnyé küzdötte fel magát. Tanulóink a legkülönfélébb versenyeken értek el nemcsak városi és megyei, hanem országos helyezéseket is. A tanulmányi versenyek mellett a fafaragó és a modellező szakkör, az énekkar, a Cirip zenekar, a néptánc csoport, a honismereti szakkör, majd később a kosárlabda csapat lett híres a városon, sőt a megye határain kívül is. A Bartók Béla Úttörőcsapat országjáró kerékpártúrái valamennyi résztvevő számára felejthetetlen élményt jelentettek.

A zenei tagozat, amely 1970-től 1990-ig működött, tehetségek egész sorát képezte. Végzett tanulóink közül sokan választották élethivatásul a zenei-énekesi pályát, s meghatározó egyéniségei lettek Kanizsa zenei életének. Többen hazánk más városaiban, sőt a határon kívül is kamatoztatják tudásukat.

A zenei tagozat megszűnése után az idegen nyelv és a számítástechnika oktatása került előtérbe.

1996-ban a Nagyrác Úti Általános Iskolát és a Templom Téri Általános Iskolát Általános Iskola Kiskanizsa néven összevonták, s a felső tagozatot a Nagyrác utcai épületből áttelepítették.

Ha valaki időt és fáradságot nem kímélve statisztikát készítene arról, hogy a múltban illetve a közelmúltban hány volt kiskanizsai diák szerzett diplomát és lett felelős beosztású szakember vagy egyéb vezető, tudományos kutató, orvos, tanár, mérnök – meglepő adat születne. Életük, munkájuk, eredményeik szolgáljanak biztatásul mindannyiunknak.